Umberto Eco idézetek

Umberto Eco (1932. január 5. – 2016. február 19.)

Olasz professzor, tevékenységi területei a szemiotika, a paleográfia, a nyelvészet, a filozófia, az esztétika, az építészet, a kritika, a történelem, az antropológia stb., vagyis az egész humán tudományok.

A Torinói Egyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett doktori (Laurea) fokozatot Aquinói Szent Tamás esztétikájáról írt disszertációjával. Körülbelül 40 díszdoktori címet szerzett, és anyanyelve, az olasz mellett állítólag 8 idegen nyelvet beszélt folyékonyan. Ezen felül a 80-as évekig a bolognai egyetemi könyvtár minden könyvének helyét ismerte, olyan kivételes emlékezőtehetséggel rendelkezett. Mivel egyszer elolvasott egy könyvet, soha nem felejtette el a tartalmát, tehát hihetetlen emlékezőtehetséggel rendelkezett a könyvekkel kapcsolatban.

Emellett az Olasz James Joyce Társaság tiszteletbeli elnöke, a Versus szemiotikai folyóirat szerkesztője, a Columbia Egyetem vendégprofesszora, a Yale Egyetem vendégprofesszora, a Bolognai Egyetem professzora, az Olasz Humán Tudományok Intézet igazgatója volt, előadásokat tartott a Collège de France-ban, a Harvard Egyetemen, a Cambridge-i Egyetemen, a párizsi École normale supérieure-ön, a Nemzetközi Szemiotikai Társaság tiszteletbeli elnöke volt, és megkapta a Becsületrendet. A fent felsoroltak csupán egy töredékei az életrajzának.

A Bolognai Egyetem szemiotika professzora volt, de 2007-ben, 75 évesen nyugdíjba vonult. Nyugdíjazása után is folytatta írói tevékenységét az esztétika, a szemiotika, az irodalom, az esszé, a kulturális kritika területén, áthidalva az elmélet és a gyakorlat határait.

2016. február 19-én hunyt el otthonában, hosszú ideig tartó küzdelem után rákbetegségben. A halál oka a rendkívül magas halálozási arányú hasnyálmirigyrák volt. A család a La Repubblica újságnak jelentette be a halálhírt. 84 éves volt. Temetése 2016. február 23-án Milánóban volt, ahol több száz polgár vett részt, hogy búcsút vegyen a humán tudományok nagymesterétől.

○ A kreatív írónak alapvetően tiszteletben kell tartania azokat az olvasókat, akik elolvassák a könyvét. Hiszen, mondhatni, egy üvegpalackba zárt levelet dobott a tengerbe, és ezzel a tettevel a világ elé tárta a művét.

○ Az igazán jó könyv az, amelyet kétszer, háromszor is elolvashatunk, és minden alkalommal új értelmezést nyerhetünk belőle.

○ Az igazi hősök mindig hibákból születnek. Ők is, mint mindenki más, őszinte gyávaságra vágynak.

○ Az igazi tudás nem arról szól, hogy csak azt tudjuk, amit tudnunk kell, és amit tudhatunk, hanem arról, hogy azt is tudjuk, amit nem tudhatunk, és amit nem szabad tudnunk.

○ A költészet nem az érzelmekről szól, hanem a nyelvről. A nyelvet érzelmek alkotják.

○ A szél, mint a tűz, a hiány hívja elő a szeretetet. A szél eloltja a kis tüzeket, de táplálja a nagyokat.

○ Nem világos számomra, hogy miért írok. Attól eltekintve, hogy valamikor elkezdtem írni, és úgy érzem, mindig írni fogok, nem tudom megfogalmazni, miért írok.