Helen Keller
Helen Keller (Helen Adams Keller, 1880. június 27. – 1968. június 1.)
Amerikai író, pedagógus és szociális aktivista
Helen Keller egész életét a siketnéma és vak emberek segítésének szentelte, valamint szocialista értelmiségiként az emberi jogok és a munkásmozgalom ügyéért is küzdött. Súlyos betegség után 19 hónapos korában elveszítette látását és hallását. 1887-ben, 7 éves korában találkozott Anne Mansfield Sullivannal, aki elkezdett oktatni. Kevesebb, mint egy hónap alatt Sullivan a tenyerébe írta a tárgyak nevét a jelnyelv ábécéjével, majd később a saját gégefedőjéhez érintette Helen kezét, hogy „hallja” a rezgéseket, és így megtanuljon beszélni. Sullivan folyamatos útmutatása és saját szorgalma révén 1904-ben kitüntetéssel végzett a Radcliffe Egyetemen. Egyetemi tanulmányai után figyelmét a fogyatékkal élőkre fordította, és jelentősen hozzájárult a világ minden táján zajló fogyatékossággal élők jólétéért folytatott munkához. 1964-ben elnyerte az Elnöki Érdemrendet. Számos könyvet írt, többek között a „My Life” (Az életem) és a „The Story of My Life” (Az életem története) című műveket.
1. Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De mi oly sokáig bámuljuk a bezárt ajtót, hogy nem vesszük észre a másik, nyitott ajtót.
2. Az önsajnálat a legrosszabb ellenség. Ha engedünk neki, akkor egyetlen jó dolgot sem tehetünk a világon.
3. Nézz szembe a gyengeségeiddel, és ismerd el őket. De ne engedd, hogy uralkodjanak rajtad. Hadd tanítsanak türelemre, kedvességre és megértésre.
4. Jobb a sötétségben egy baráttal sétálni, mint egyedül a fényben.
5. Ha a világon csak öröm lenne, soha nem tanulnánk meg a bátorságot és a kitartást.
6. A remény látja a láthatatlant, érzi a tapinthatatlant, és megvalósítja a lehetetlent.
7. Az emberek nem szeretnek gondolkodni. Mert ha gondolkodnak, következtetéseket kell levonniuk. A következtetések pedig nem mindig kellemesek.
8. Van-e valami rosszabb, mint megvakulni? Igen, van: látni, de nem rendelkezni vízióval.
Hozzászólások0