Epiktétosz bölcsességei

Epiktétosz (55–135). A Római Birodalom korában Görögországban élt sztoikus filozófus

Vallásos beütésű tanításai miatt híres, és ezért a korai keresztény gondolkodók is tisztelték. Epiktétoszról azt tartják, hogy nem írt könyveket, a „Beszélgetések” és a „Kézikönyv” című műveket tanítványa, Arrianosz jegyezte le. Politikai gondolkodóként Epiktétosz úgy vélte, hogy az ember Isten és az embert megértő nagyszerű rendszer része. Fiatal korában rabszolga volt, de hallgathatta Musonius Rufus sztoikus filozófus előadásait. Később szabadult, sánta volt és egészségi állapota mindig is gyenge volt. I.sz. 90-ben Domitianus császár száműzte Rómából, mert a császár nem nézte jó szemmel a sztoikus iskolát, amely kedvezően ítélte meg azokat, akik a zsarnokságával szembeszálltak. Epiktétosz hátralévő életét Nikopoliszban töltötte.

○ Az életben csak egyetlen módja van annak, hogy boldogok legyünk: abbahagyni azon aggódást, amin nem tudunk változtatni az akaratunkkal vagy erőnkkel.

○ Aki képes önmagán nevetni, annak soha nem fogy ki a nevetnivalója.

○ Először határozd meg, hogy milyen emberré szeretnél válni, majd gondold át, hogy mihez kell ehhez tenned.

○ Nem az a lényeg, hogy mi történik, hanem az, hogy hogyan reagálunk rá.

○ A gazdagság nem azt jelenti, hogy sok mindenünk van, hanem hogy kevésre van szükségünk.

○ A nagyszerű dolgok nem jönnek létre egy szempillantás alatt, mint a fa gyümölcse. Ha gyümölcsöt kérsz tőlem, azt válaszolom, hogy időre van szükség. Először virágozni kell, aztán gyümölcsöt hozni, majd megérni.

○ Gondolkozz el azon, hogy miért lett Herkules hős. Ha nem lettek volna a régi időkben szörnyek és gonosztevők, akiket le kellett győzni, vajon lett volna-e belőle hős?

○ Ne gondold azt, hogy egy helyben maradva elérhetsz valamit egy másik helyen.

○ Az életben lesznek olyan helyek és idők, amikor más dolgok felé fordulunk, vagy a gyönyörökbe merülünk. De soha ne feledd, hogy ezek a dolgok ne lépjék túl az élet igazi célját.

○ A szűklátókörűek másokat hibáztatnak, a közönségesek önmagukat, a bölcsek pedig azt hiszik, hogy a hibáztatás ostobaság.

○ Nem lehetséges, hogy mások úgy lássanak minket, ahogy mi magunk látjuk magunkat.

○ Ne bánts másokat olyan dolgokkal, amelyeket te magad sem szeretnél átélni.