Baltazar Gracián
Baltasar Gracián y Morales (1601. január 8. – 1658. december 6.)
A 17. századi spanyol filozófus. Nagyra értékelték a közvéleményben, és gyakorlatias, közvetlen és éles megfogalmazásokkal beszélt a boldogság megőrzéséhez szükséges bölcsességről. Több mint 400 évvel később, a mai napig elismerik a mondásait az egész világon.
1601-ben született Spanyolország Aragóniában, Calatayud környékén, Belmonte-ban. Apja, Francisco Gracián Garcés orvos volt, és mivel idősebb testvérei korán meghaltak, ő lett a család legidősebb fia. 18 évesen lépett be a jezsuita rendbe, 21 éves koráig két filozófiai kurzust végzett, majd Zaragozában további négy teológiai kurzust folytatott, végül 25 évesen (1627-ben) pappá szentelték. 28 éves koráig (1630-ig) humán tudományokat tanított, majd három évet töltött Valenciában egy kolostorban, ahol lelki gyakorlatokat végzett.
40 éves korában nagy sikert aratott prédikátorként, majd kiadta a „A tehetség művészete” (Arte de ingenio, 1642) című művét, amelynek mélyebb és szélesebb körű kiterjesztését jelenti a „Kézikönyv a bölcsességhez és a körültekintés művészete” (Oraculo manual y arte de prudencia, szó szerinti fordításban: „Jóslat kézikönyv és a körültekintés művészete”). Bár jezsuita szerzetes volt, írásai alig tartalmaznak vallási utalásokat, és nem is a keresztény erkölcsiség koncepcióját követik. A szerző alapvető életcélja a siker és a hírnév helyett a személyes érettség volt. És miközben megőrizte az emberi lényeg alapjait, nem hagyta figyelmen kívül a gyakorlati siker stratégiáit sem. A szerző figyelmeztet, hogy sok csapdát és gonosz tettet kell előre ismerni, hogy elkerüljük azokat, és megpróbál útmutatást adni a naiv embereknek, vagy hogyan lehet megvédeni magukat egy ilyen helyzetben.
A szerző által lakott 17. század környékén Spanyolország az előző 150 évben Európa uralkodó hatalma volt, de fokozatosan hanyatlásnak indult. A harmincéves háborúba való beavatkozás gazdasági válsághoz vezetett, Portugália és Katalónia felkelése, a háborúkban elszenvedett vereségek miatt fokozatosan elvesztette hatalmát. De ironikus módon a kultúra szempontjából ez az időszak aranykor volt. A barokk kultúra néven ismert, a materiális és világi dolgok iránti undor és hiábavalóság, a vallási remény, a halál mindennapi jelenléte jellemző volt erre az időszakra.
Élete vége felé Baltasar Graciánt azért büntették meg, mert a templom engedélye nélkül jelentetett meg könyveket, és elbocsátották tanári állásából, valamint börtönben és megfigyelés alatt tartották. A folyamatos büntetések és hátrányok fájdalmat okoztak neki, és 1658-ban, 57 éves korában halt meg.
Ne mutogass fájó ujjat.
<br data-cke-filler="true">
Amikor te magad mutogatod a fájó ujjadat, mindenki meg fogja szúrni.
Szűnj meg panaszkodni.
A rosszindulat mindig a gyenge pontokat keresi, és csak a fájó helyeket találja meg.
És ezerszer-tízezerszer megpróbálja megszúrni a fájó helyet.
Ezért a bölcs ember soha nem mutatja meg könnyen a sebeit, és nem kürtöli világgá a saját balszerencséjét.
Néha a sors is élvezi, hogy a legfájóbb sebedbe szúr.
Ezért ne mutasd meg könnyen se a fájdalmadat, se az örömödet.
Hozzászólások0