Baltasar Gracián y Morales (1601. január 8. – 1658. december 6.)

A 17. századi spanyol filozófus. A széles közönség körében nagyra tartották, bölcsességét a boldogság megőrzése érdekében éles, realista és közvetlen szavakkal fejezte ki. 400 évvel a halála után is idézik a mondásait világszerte.

1601-ben született Belmonte-ban, Calatayudban, a spanyolországi Zaragoza tartományban. Apja, Francisco Gracián Garcés, orvos volt, és mivel idősebb testvérei fiatalon meghaltak, ő lett a legidősebb fiú. 18 évesen lépett be a jezsuita rendbe, és 21 éves koráig két filozófiai kurzust végzett, majd a Zaragozai Egyetemen négy teológiai kurzust folytatott. 25 évesen (1627) szentelték pappá. 28 éves korig (1630) humán tudományokat tanított, majd három évig Valenciában egy kolostorban volt noviciátusban.

40 évesen prédikátor lett, és nagy sikert aratott. A *A zsenialitás művészete* (Arte de ingenio, 1642) című könyve után írta *A bölcsesség kézikönyve* (Oraculo manual y arte de prudencia, szó szerint: „A jóslat kézikönyve és a bölcsesség művészete”) című munkáját, amely mélyebb és szélesebb körű témákkal foglalkozott. Bár jezsuita pap volt, művei alig tartalmaznak vallási utalásokat, és nem is a keresztény erkölcsi koncepciókra összpontosítanak. A szerző véleménye szerint az élet alapvető célja nem a siker és a hírnév, hanem az egyéniség érlelése. Sikeres stratégiákat is kínált a gyakorlati életben, miközben nem veszítette szem elől az emberi alapértékek védelmét. Arra figyelmeztet, hogy sok csapda és gonosz tett létezik, melyeket meg kell előzni, és elmagyarázza, hogy a bolondok hogyan kerülhetnek ki ebből a helyzetből, és hogyan őrizhetik meg magukat.

A 17. században, amikor a szerző élt, Spanyolország a 150 éves uralkodás után lassan hanyatlásnak indult. A harmincéves háborúba való beavatkozás gazdasági válságot eredményezett, a portugál és katalán felkelések, valamint a háborús vereségek lassan aláásták erejét. De paradox módon ez volt a kultúra aranykora. Az anyagi és világi dolgok iránti csalódás, a mulandóság, a vallási remény, a halál jelenléte a barokk kultúra jellegzetességeit jellemezte.

Életének utolsó éveiben Baltasar Gracián büntetést kapott, mert engedély nélkül jelentetett meg egy könyvet. Elveszítette tanári állását, és börtönbe zárták, ahol megfigyelték. A folyamatos büntetések és hátrányok miatt szenvedett, és 57 évesen, 1658-ban halt meg.

Ne mutasd meg fájó ujjadat.

A pillanatban, amikor te magad mutogatod fájó ujjadat, mindenkinek meglesz a lehetősége, hogy megszúrja.
Szokj le a panaszkodásról.
A gonoszság mindig a gyenge pontra támad, és csak a fájó pontokat keresi.
És ezerszer, tízezerszer megpróbálja megszúrni ezt a fájó területet.
Ezért az óvatos ember soha nem mutatja meg könnyen sebeit, és nem beszél nyilvánosan személyes balszerencséiről.
Néha még a sors is örömét leli abban, hogy megszúrja a fájó pontokat.
Ezért ne mutasd meg könnyen se a fájdalmat, se az örömöt.